Tudom, tudom, már itt a hétvége és én még a múlt heti megérkezés történetét sem tudtam befejezni... Kicsit felgyorsultak közben az események, és sajnos választanom kellett, vagy blogot írok, 4 órát alszom és másnap nem túl bizalom gerjesztő fejjel megyek a képzésre, vagy tanulok, 4 órát alszom, a fejem optikája sem lesz sokkal jobb, viszont készülök a reggeli villám vizsgákra. Hosszas és alapos mérlegelés, valamint reprezentatív felmérések elvégzése után döntöttem utóbbi mellett, tekintettel arra, hogy a luxuskörülmények ellenére sem szabad elfelejteni, hogy tanulni és aztán dolgozni, nem pedig vakációzni jöttem ide. Vakációzni majd megyek szépen haza Szegedre, csak győzzek elég pénzt gyűjteni (Dubai nagyon olcsó, de erről majd később).
Nos, megvolt Bécs, megvolt az iderepülés, kiszálltunk, csomagokat felvettük, aztán a sofőr tőlem elvette..., azt hiszem innen lehet folytatni a sztorit.
Gondolom a tisztelt olvasóval is előferdült már az a nem túl kellemes élmény, amikor a 220 fokra hevített sütő ajtaját kinyitva ellenőrzi, mondjuk a sült csirke állapotát, vajon készen van-e már... Hasonló élmény elhagyni a Dubai reptér klimatizált terminálját és kilépni az utcára. Olyan 37 fok lehet, pedig éjfél elmúlt. A hatalmas beton felületek csak úgy hányják vissza a forróságot, amit napközben elnyeltek és a közel 80 %-os páratartalom sem segít sokat. Kis csapatunk a fedett parkolók felé veszi az irányt, gyorsan meg is találjuk a kocsikat, amik járó motorral várnak minket, hogy az utasteret folyamatosan hűtse a klímaberendezés. A parkolóházban található autóállományon gyorsan végignézve már világos, hogy itt nem az Európában megszokott utcakép fog fogadni. Amerikai Fordok, Lincoln, Chevrolet (igazi, nem a Koreából importált verzió), Lexus, Infiniti, Cadillac, és az európai prémiumok, S Merci, BMW 7-es, Audi A8 határozzák meg az itteni autóflotta gerincét. Az autók többsége fehér, vagy nagyon világos színű ( pl .fehér), vajon miért... A mi sofőrjeink 2 db Ford Flex-szel várnak minket, egy egy nagyon amerikai találmány, se nem kombi, se nem SUV, valahol a kettő között, mindenesetre óriási, könnyedén elnyeli a csomagjainkat. Nyílnak az ajtók, beülünk. Bent halk zene, bőr ülés, kellemes hűvös, és jégbe hűtött ásványvíz fogad minket. Hm, első benyomásnak nem rossz. Elindulunk, kiérünk a parkolóházból, nagy a csend. Senki nem beszél. Csak nézünk. Autóink kihajtanak a reptérről kivezető főútra, 6-7 sávos utak, olyan simaságúra aszfaltozva, amit a magyar építőipar SOHA nem fog tudni megvalósítani. Körülöttünk hatalmas épületek, felhőkarcolók, és rengeteg autó. A taxik sávról sávra cikáznak, van belőlük vagy 150 darab egy 1 kilométeres szakaszon. Itt ott feltűnik egy-egy komolyabb Ferrari, Koenigsegg, Corvette, vagy Hummer. Szépen haladunk a forgalommal a belváros felé. Ahogy kanyarodik az út, felderengenek egy hatalmas épület fényei. A Burj Khalifa Tower. A világ legmagasabb épületét látom magam előtt, persze jó 10-15 km-es távolságban, de a méretek így is felfoghatatlanok. Csak mosolygok, nem tudok mit tenni mást, itt vagyok Dubaiban, reggel még a kis hálószobámban ébredtem Szegeden, most meg a Burj Khalifa villódzó fényei alatt haladunk a hotel felé. Nagyon más ez a világ. De nagyon befogadható. Éreztem már ezt egyszer, évekkel ezelőtt, szintén egy nagyon új világba csöppentem, de rögtön otthonos volt, most ugyanez az érzés ragad el. Azt mondják az ember megjegyzi, hogy hol élt az előző karmáiban. Ha ez igaz, akkor én tuti éltem az Arab félszigeten, még csak fél órája vagyok itt, de már úgy érzem, hogy otthon vagyok. Miközben ezen kattogok autónk begördül a Taj Palace Hotel Dubai elé. Ez lesz az otthonunk a következő 1 hónapban, amíg a képzés tart. Ezt a cég biztosítja, másodmagunkkal leszünk elszállásolva. Én annyit tudok, hogy egy spanyol fiú lesz a lakótársam. Sajnos nem Javier, akivel még Prágában a felvételin ismerkedtem meg, pedig ő milyen jó fej volt, ráadásul a repülős múltunk is ugyanannál az európai fapadosnál kezdődött. Annyit tudok, hogy a lakótársam neve Francisco, nemsokára kiderül kit is rejt ez a név. A portás közben kinyitja a kocsiajtót, a meleg ismét arcon csap, kiszállnak a lányok is, a londinerek közben a csomagjainkat rakodják. Kapunk egy sorszámot, a csomagokat majd utánunk hozzák az apartmanokba. A lobby-ba lépve gyorsan felfogom, hogy ez itt nem a tunéziai/török/egyiptomi 5 csillag, ami európai mércével maximum 4 szokott lenni. Ez itt 5 darab olyan csillag, amely a földgolyó bármely részén annyinak számít. Nagy terek, harapható a tisztaság, rengeteg a személyzet, visszafogottan elegáns berendezés, halk zene, hangulatos fények. És márvány. Mindenhol. De mégsem az a feszélyező atmoszféra, amiben az ember még arra is odafigyel, hogy alkalomhoz illően veszi-e a levegőt. Egy gyors 10 perc, amíg becsekkolunk, megkapjuk a szobaszámokat, irány a lift. Én a kilencediken lakom, az épület hátsó szárnyában. Egy hosszú folyosón kell végigmenni a hátsó felvonókhoz. Az odavezető úton van szerencsém megszemlélni a szálloda éttermeit: egy japán, egy török, egy indiai és egy európai konyhát képviselő egységben csillapíthatom éhségemet, ha úgy döntök. Na persze, majd biztos egy Dubai luxusszálloda éttermében fogok ebédelni, ahol még fogpiszkálót is legfeljebb hitelre tudnék kérni... Beszállok a liftbe, irány a kilencedik. Lunch for only 55 AED, including soup, main dish and dessert - olvasom lift falán a reklámon. Ez a szálloda egyik éttermének ajánlata, 55 dirhamért leves, főétel és desszert jár. Ez durván 2750 magyar forintot jelent átszámolva, 1 AED mostanában 50 Ft. körül mozog. Hm... ide azt a fogpiszkálót, de egy csomaggal!!!
A 954-es szoba előtt állok, a kártyámat az olvasóba helyezve a kontroll lámpa zöldre vált, belépek. Hát ez nem kicsi... Egy előszobában állok, abból egyenesen nyílik egy 40 négyzetméteres nappali, balra egy amerikai konyha, teljesen berendezve. A nappaliban LCD tv, dohányzó asztal, 2 nagy fotel, egy 3 személyes kanapé, egy 4 személyes étkező, 2 személyes reggeliző pult a konyhára nyitva, süppedős szőnyegek és persze minden klimatizált. Csendben örülök, gondolom Francisco már alszik, így hajnal 2-kor. Én meg abszolút nem vagyok álmos. Persze, otthon még csak éjfél van, elfelejtettem a 2 óra időeltolódást. Na jó nézzük meg az erkélyt... nyitnám az ajtót, de az nyílik magától és ott áll Javier. Hát Te meg???? Nagy pacsizás, megöleljük egymást. Kiderül, ő Francisco, de a Javier-t használja, mint jó spanyol, van 4-5 nevük aztán kiválasztják melyiket akarják használni. Kiderül, ő már pénteken hajnalban megérkezett. Az is kiderül hogy amit láttam a "lakásból" az semmi, 165 négyzetméter a teljes területe, mindenkinek saját, nagy hálószobája van, külön fürdőszobával és még van egy vendég fürdőszoba, és egy kis extra szoba, az is fürdőszobával. Tehát összesen 3 háló, 4 fürdőszoba, minden szobában saját vezérlésű légkondi, LCD Tv, hálószobákhoz vezető folyosón pedig beépített garderobe, mosógéppel, szárítógéppel, vasalóval. És egy kb 35 négyzetméteres balkon. A 11-ik emeleten Spa, masszázs, tetőmedence, jacuzzi és fitnesz terem vár majd minket minden nap, ha visszaértünk a training-ről. Egy pillanatra beugranak a 4 évvel ezelőtti Írországba érkezésem első momentumai, amikor is esett az eső, busszal mentem ki a reptérről egy kimondhatatlan nevű kis faluba a szállásadómhoz, ahol volt egy luknyi szobám és reggel a főbérlő macskája az én vécémbe pisilt négykézláb...
Megérkeznek a bőröndök közben, a kis 155 centis bangladesi londiner bevonszolja a fejletlenebb országokban első csapásmérő fegyvernek is kiválóan beváló bőröndjeimet. Adok neki 2 dirhamot, lelkendezik és megkérdezi kipakolhat-e a szekrénybe. Bár egyetértek azzal, hogy sokkal több férfi hagyná el az otthonát, ha tudná hogyan kell csomagolni, mégis kedvesen visszautasítom az ajánlatát és kitessékelem az ajtón. Na hol az a házipálinka? Édesapám drága ellátott útravalóval, nehogy éhen/szomjan haljon Balázska a messzi Dubaiban. Igy került a bőröndömbe 2 üveg whisky, egy üveg házipálesz és mintegy 6 kilónyi szárazkolbász és szalámi. Kipakolok gyorsan és közben Apun jár az eszem, ahogyan Bécsben elköszöntünk és hogy milyen jó is lenne most ha itt lenne, koccintanánk és látná, hogy jó helyen vagyok. Aztán a gondolataim Norvégia felé kanyarodnak, behunyom a szemem és elképzelem, hogy itt van velem Niki is, hogy neki is sikerült és együtt pakolásszuk ki ide az életünket. Istenem, de tökéletes lenne. De tökéletes helyzet nem létezik, most ezzel kell boldognak lenni, a jövőn meg majd lehet dolgozni. Gyorsan kipakolászom a kis életemet a bőröndökből, és ahogyan az utolsó inget is beakasztom a szekrénybe, szimbolikusan Dubai lakossá válok. Na erre inni kell. Közben megérkezik Ildi is, és itt van Irene, egy spanyol lány, ő az egyik Gulf térségbeli nagy légitársaságnak repült korábban, velük és Javier-val ülünk ki a teraszra beszélgetni. Hajnal 4 óra van, 32 fok. Dubaiban ülök egy szálloda teraszán a leendő kollégákkal. Az új fejezet elkezdődött.
